Szeged, a fesztiválok városa 2016

Szeged, a fesztiválok városa
Szeged, a virágzó középkori települést az újkor folyamán sújtotta számos katasztrófa, majd a dualizmus alatt az ország legszebb terének adott helyett, végül a 20. század folyamán fesztivál- és kulturális központtá fejlődött.

Félúton keletről nyugatra
A római korban a Dacia és Pannonia provinciák közt félúton helyezkedett el a város ókori megfelelője, Partiscum. A változatos táj, az állatok legeltetésére alkalmas mezők és a kiváló hajózási adottságnak köszönhetően a város a honfoglalás után is megőrizte jelentőségét. István királytól kezdve Szeged az Erdélyből, a Maroson keresztül szállított só lerakóhelyévé vált. A város nem csupán a só-szállításnak, hanem az állattenyésztésnek és a borkereskedelemnek is köszönhette virágzását.

Egy masszív szemtanú
A tatárdúlás után, 1246-ban IV. Béla egyrészt a települést városi rangra emelte, és egyben hadászati központként is használni kívánta. A középkori szegedi vár valamikor az 1261 és 1280 között épült, de a későbbiekben katonai jelentőségét elvesztette, mivel az akkori ország közepén állt. Bár még így is betöltötte a só szállító út védelmének szerepét. Az újkorban a vár nagy része leomlott a háborúk, majd tűzvészek következtében. Végül megmaradt részeit 1951-ben restaurálták, és ide helyezték a várostörténeti kiállítást.

Katasztrófák sorozata
A török hódoltság kora a város fejlődését jelentősen visszavetette. A várost a törökök felgyújtották, a lakosság pedig szétszóródott. Az ott maradtak pedig még a 16. század szenvedtek a seregek betöréseitől, pestisjárványtól, és a minden fél számára fizetni köteles adótól, hiszen Szeged a háborús zóna közepére esett. A hódoltság, majd a Rákóczi-szabadságharc évei után Szeged áldozatkészségét az 1715. évi országgyűlés a szabad királyi városi címmel ismerte el. Ekkor kapta meg Szeged mai címerét.
 

Újjáépítve

A csapások olykor a 19. század első felében is elérték a várost, de ekkor már a gyors fejlődés jellemezte inkább a várost. 1829-megépült a belvárosi kaszinó, majd 1854-ben a vasút, amely összekötötte a várost Pesttel. Ekkor népesült be a hatalmas szegedi tanyavilág, amelynek köszönhetően felvirágzott a gyümölcs- és szőlőkultúra. Ezt a virágzást törte meg 1879-ben Szeged legnagyobb árvízkatasztrófája. A Város nagy részének elpusztulására a válasz gyors volt: Tisza Lajos kormánybiztos és Lechner Lajos vezetésével eklektikus stílusban épült újjá Szeged. A századfordulóra, a város barokk stílusú középületei vették körbe az ország talán legszebb terét, a Széchenyi teret.

Szeged megérdemli, hogy jól érezze magát
A trianoni határkiigazítások Szegedet határvárossá tették, ez azonban csak még inkább lendített a fejlődésén. 1921-ben a kolozsvári tudományegyetem ide került, 1928-ban pedig Pestről Szegedre költözött a tanárképző főiskola. Ezt koronázta meg két esemény a harmincas években: 1930-ban elkészült a város legnagyobb látványossága, a Dóm, 1937-ben pedig az egyetem biokémikus professzora, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjat kapott. Ezekben az években vált Szeged fesztiválvárossá is. 1931-ben a Fogadalmi Templom felszentelésének apropójaként rendezték meg a Szegedi Szabadtéri játékokat, amely sikerére való tekintettel mai napig is megrendeznek a templomtéren.
Szeged csapásokkal teli múltja ellenére jelenleg Csongrád megye legnépesebb városa, igazi egyetemváros, fesztiválváros, és kulturális központ. Fontosságát semmi sem jelzi jobban annál, minthogy számos jelzővel illetik: a napfény és az árnyék városa, sokak Rómája, a történelem próbaszínpada, vagy a hűség városa.